Öv
Az öv valamikor az öltözetnek nélkülözhetetlen része volt: azon túl, hogy összefogja a ruházatot, s melegíti a deréktájat a legfontosabb készségek felfűzője. Kést, tűzszerszámot, bogozót, dohánykészséget, erszényt, bugyellárist, fegyvereket, vadászkészséget, nők tűtartót, tisztasági rongyokat, kapatisztítót, keszkenőt, pincekulcsot stb. az övre függesztettek. Ebből fakad, hogy a teljes értékű élet, a felnőtt ember, s annak képességei jelvényévé lett. Ezért volt a felnőtté avatás szertartása a felövezés, s innen ered a pusztai népeknél az öv első helye a méltóságjelvények sorában.
Az alföldi pásztorok körében az öv egyetlen dísze a formás, esetleg vésett mintájú rézcsat. A Kárpátok peremterületein élő pásztornépek ( tótok, ruszinok, oláhok stb.) körében a tenyérnyi, vagy annál is szélesebb gyakran telecifrázott tüszők (dészuszíjak) terjedtek el. Az ilyenek rendszeres viselése egyébként károsítja, sorvasztja a gerinckörnyéki izomzatot, s erősen lekorlátozza viselője mozgását, ezért, ha nem muszály, inkább nem készítek ilyeneket. ( Egyébként derékmelegítő, s létfontosságú szerveket védő páncél szerepe lehetett.)
