Tanítóim

Sok-sok mindenre magamnak kellett rájönnöm. Ugyanakkor adott az élet egy pár példaképet is, akik meghatározták fejlődésemet...

  10 éves forma voltam, mikor még mit sem tudva a hajdani kiskondásról, mégis hozzá hasonlóan, megcsináltam magamnak kenderkötélből az első ostoromat.

1980-ban vett édesapám egy kicsi tornácos házat Tiszadadán. Akkortól a nyarak jó részét ott töltöttük. Az ottani, a várositól merőben elütő közeg meghatározója lett életemnek.

A TISZA GYERMEKE A "KENYIZSI RÉIVÍSZ"

Egy kisgyőri faragótábor végén Eperjesi Csaba cimborámhoz rokonok érkeztek látogatóba. Odajött hozzám a nagybátyjával, "Imre bátyámmal", aki amint kimondta a nevét, a kézfogásából rögtön éreztem, hogy ennek az embernek, nem csak a családneve Juhász.

Hudák Kati is többször emlegette. Egy alkalommal például, hogy a gyümölcsész listán bőrkészítős hétvégét hírdetett. Többféle téma kapcsán hivatkozta Angster Marika is. Lénárt Pista meg (lásd: Barátaim/Kacár tanya) folyton emlegette a "péceli öreget", hogy ezt is, azt is őtőle tanulta.