Csont-, szarumunkák

A természetben élő emberek leleményességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a levágott lábasjószágnak nem csak a húsát ették meg, hanem annak minden porcikáját hasznosították. Inaiból cérnát készítettek. Beleiből szintén cérnát, lekvárra, lámpára hólyagot. Bőréből szíjakat, edényeket, ruhát, miegymást, csontjaiból kenőcsös, fűszeres edényeket, szerszámokat, kupáncsokat, ékszereket. A marha szarvából is edények, szerszámok, markolatok, ékszerek lettek.

A tülök a régi világban értékes anyagnak számított. Egy-egy jobb munkadarabra, lett légyen az kürt, vagy ivótülök, sótartó nem átallottak több heti, akár hónapnyi munkát is rááldozni. Nem csoda, hogy e tárgytípusokon maradtak ránk a régi világ leggazdagabb képi üzenetei. Ezen "írások" gondolatai nem egyszer az újkőkor emberének szellemi világából hagyományozódtak ránk.