Bőrtermékek
A rideg pásztor, mint természetes ember, minden szükségletét önállóan, a teremtett világ adta anyagokból képes kielégíteni. Nélkülözhetetlen használati tárgyait maga készíti, igényei szerint alakítja, s természetes módon hímezi is.
Az ő példáját követve nem csak kész alapanyagokból dolgozom, hanem az anyagok egy részét magam állítom elő. Ölök, nyúzok, kikészítek is. Így tanultam meg, hogy a bőr mint nyersanyag az őt hajdan viselő állat természete szerint való. A fa engedelmes, csendes, jámbor: kiszámítható, a bőrnek vele szemben "önálló akarata" van, amit ha nem veszünk figyelembe, nem tudjuk megszelídíteni!
A bőr feldolgozása során is hűen követem a pásztori létszemléletet. Termékeim többnyire a pusztai emberek használati tárgyai, vagy elvben hozzájuk gyökereztethetők. Az életüket Isten ege alatt töltő pásztorok számára nélkülözhetetlen volt, hogy a legfontosabb eszközeik mindig kéznél legyenek. Ezért csüngött övükről pásztorkészség: bicskatokban, késhüvelyben kés és a tűzszerszámot (kova, acél, tapló) rejtő erszény vagy zacskó. A készség életet jelentett: ha volt kés és tűz, (tiszta vizet akkoriban még csaknem mindenütt találtak), minden szükségletüket kielégíthették!
Ezen alapvetőeken túl még akadt egy két holmi, amit nem ártott kéznél tartani: napi élelem, víz, faragó, bőrmunkáló eszközök, kenőcs stb. Ezek számára viseltek a pusztaiak táskát, azaz tarisznyát. (Hajdúságban "szeredásnak" is mondták.) A kutyázás előtt még minden rendű pásztor vállán ott fityegett a leginkább szintén bőrből készült ostor is, mint elengedhetetlen terelőeszköz. (A kutyázás elterjedtével a juhásznak már nem nagyon van rá szüksége.) Bőrből volt a pusztaiak lábbelije is, a ráncos bocskor, ha drága csizmára nem is futotta. Ezt mindenki magának készítette, rossz csizma szárából, vagy lopott hasibőrből.
A kés, s vele együtt a tőrtok, késtok mostanság is elengedhetetlen tartozéka a természetben járó-kelő embernek. Újabban másféle dolgokat is kezünk ügyében kell tudni. Ezek apróbbjait (pl. pénz, kártyák, notesz, telefon) most is legcélszerűbb övünkről függő alkalmatosságban: bugyellárisban, tarsolyban, erszényben vagy övtáskában tartanunk. Nagyobb hozom-viszem dolgainkhoz meg még mindig divatban van a különféle táskák, tarisznyák viselése. Ezen célra - éppen úgy, mint sok másra - ma is a bőr a legcélszerűbb, legtartósabb alapanyag, éppen úgy mint valamikor. Bocskort, ma már vajmi kevesen hordanak, de én csak ajánlani tudom, legfőképp azoknak, akiknek különféle lábboltozati, izületi, gerincproblémáik vannak a manapság divatos cipőktől. A lúdtalpra nem a betét a megoldás, hanem a mezítláb járás. Ezt bocskorban úgy teheted, hogy közben nem szúr a tövis, éget a homok...
Ha meg valaki természetes igényeit nem elégíti ki a manapság kapható téli lábbelik kínálata, annak bátran merem ajánlani az ősi tárgyalkotó hagyományon alapuló, teljesen új fejlesztésű lábravalómat, a bocskorcsizmát. Vízhatlan, de tényleg szellőzik, tényleg hőszigetel, s nem csak elvben strapabíró, tartós, de még kényelmes is. Mindössze 10 évre merek garanciát vállalni rá. :-)
A kifejezés nincs kapcsolva egyetlen tartalomhoz sem.
Bicskatok (késhüvely), késtok
A néprajzi anyagból ismert pásztori bicskatok vagy késhüvely kultúránk…