Erdélyi furulya

Erdélyre, Gyimesre, Moldvára inkább kisebb furulyák a jellemzőek. Ennek legvalószínűbb oka az, hogy ezeken a vidékeken sokkal tovább megmardt e hangszer tánckísérő használata, mint az ország más tájain. A vékony, élesen süvöltő furulyahang keresztülhatol a tánc zajain. Éppen ezért Moldvában a kicsi furulyát sültünek, szültünek is nevezték.

Minden erdélyi parasztfurulya sajátossága a belső átmérő felére szűkülő végű furat, aminek - véleményem szerint - nincs lényeges hangzásbeli jelentősége. Éppen ezért én készítek ilyen furulyákat szűkítés nélkül is. Ha adott alaphanghoz kellően vékony furatú csövet használunk, akkor megoldható, hogy a vékony csilingelő hangok - túl a második oktáván - harmadik és negyedik fúváserősséggel könnyedén megszólaljanak. Ez az, ami lényeges akusztikai tulajdonsága az erdélyi furulyáknak! Hangsoruk jellemzően dúr alacsony terccel és szeptimmel. Alaphangjuk: d'-től d"-ig bármi lehet, de többnyire a g'-d" közötti tartomány jellemző.

Hála népzenekutatóinknak, Erdélyből, a Gyimesekből és Moldvából rendkívül gazdag furulyazene felvételanyag áll rendelkezésre. Arrafele mindenütt megmaradt a legutóbbi időkig a morgós, dünnyögős játékmód. A sípablakra tolt alsó ajakkal képzett lebegtetés, az oktávpárhuzamban szóló telt hangzás, s többhelyütt (pl. Mezőségen, Kalotaszegen) a hegedűutánzó játékmód teszik rendkívül különlegessé és izgalmassá e vidékek furulyazenéjét.