Hatlyukú pásztorfurulya
A középkorban Európa-szerte elterjedt hatlyukú nyelvsípos furulya magyar változata még néhány emberöltővel ezelőtt is a Kárpát haza legnépszerűbb hangszere volt. Ez az a hangszer melyről költőink pásztorfurulyaként zengedeznek. ( Általában nevezik parasztfurulyának is. A köznép foglalkozástól függetlenül mind ilyenen muzsikált.)
Felvidék és Dunántúl pásztorai a nagyobb méretűeket inkább kedvelték (alaphang:d'-f'), míg a kicsinyebbek (g'-d") országszerte mindenütt megtalálhatók. A kicsi furulyát Moldvában sültű ,v. szültü, az Alföldön pikula, v. tilinkó nevekkel is illették. Az alföldi skálája többnyire tiszta dúr, az erdélyi terce, szeptimje kissé semleges, a dunántúlié teljesen.
A kifejezés nincs kapcsolva egyetlen tartalomhoz sem.
Pista bácsi féle, palóc furulya
Mondják felvidéki vagy palóc furulyának is. Ezt én félrevezetőnek, tévesnek…
