Juhász Imre (juhász)

Egy kisgyőri faragótábor végén Eperjesi Csaba cimborámhoz rokonok érkeztek látogatóba. Odajött hozzám a nagybátyjával, "Imre bátyámmal", aki amint kimondta a nevét, a kézfogásából rögtön éreztem, hogy ennek az embernek, nem csak a családneve Juhász. Néhány mondat után rögtön a bőrkikészítésről társalogtunk. Ő nem csak a néprajzi leírásokból meg a maga kárából tanulta a szűcsmunkát, ahogy jómagam, hanem az édesapjától, aki meg a nagyapjától, mert neki bizony minden felmenője juhász volt, s mint ilyen a juhbőr feldolgozásához is értett.

  Első találkozásunk után alig tértem magamhoz: a néprajzosok szerint nagyjából 100 éve kihalt a magyar-szűcs mesterség, s tessék, itt van egy hús-vér ember, aki e szakma még szakosodása előtti őshagyományának élő örököse!

  Őseimről nem sok a tudomásom. A Szűcs ágon az 1860-as évek környékén született dédnagyapámról hallottam, hogy masinisztaként dolgozott az akkoriban kiépült magyar vasútnál. Az már csak az én feltételezésem, hogy a Szűcs nemzedékek sorában ő lehetett az első aki feladni kényszerült a nevünket adó mesterséget. Az olcsó gyári posztó a XIX. század közepén rendkívüli gyorsasággal szüntette meg a szűcsök drága portékáinak piacát. Egyúttal az anyagbeszerzés is ellehetetlenült: a juhtartók a gyapjúipari kereslet ösztönzésére áttértek a magyar juhnál (tévesen racka) sokkal több gyapjút adó merinó tartására, melynek bőre nem alkalmas bunda készítésére. Lám, mily múlandó minden, aminek gyökere nem kapaszkodik mélyebbre a folyton kavargó piac jelenségeinél! S tessék, itt van a juhász, akinek gyökere leér a teremtett világ egyetemes törvényéig: nem tudja a jól beváltat elfeledni!

A következő tavasz ébredtével elmentem Imre bátyámhoz tanulni. Az ott töltött néhány nap alatt nem csak a szűcs mesterség fogásaival lettem gazdagabb: megismertem egy még nem is öreg embert, aki az élet teljességéből kifejlődött hagyományt tudatosan birtokolja. Egy embert, aki igyekszik minden sápadt arcot jókedvre deríteni. Egy olyat, aki a gondjaival bajlódván olykor káromkodik, de szent dolgokról szólván költői távlatokban beszél. Egy türelmes és figyelmes tanítót, a Juhász juhászt, aki segíti a gyökereitől elszakadt Szűcsöt igazi szűccsé cseperedni. Imre bátyám az öröklét élő tanúja, aki segített megérteni a véremben suttogó őseim szavát.

Juhász Imre bátyám tagja a Fehérvári Kézművesek Egyesületének, íme így szerepel a honlapjukon: http://www.fehervarikezmuvesek.hu/juhasz/399-juhasz-imre