Csont, szaru készség

Még nem is olyan régen az ember többféle munkaeszközét csontból, szaruból állította elő. Lám, lám, a kőkorszak kultúrája nem szűnt meg egészen a fémkorszakok beköszöntével! Ma már csak a csontkés ilyen szerszám, amely nem hiányozhat egyetlen cipész, csizmadia, bőrműves műhelyéből sem. Persze, ez nem vágó alkalmatosság. Hogy miért kés a neve, nem tudom. Szabott éleket, szironyfűzéseket, domborított mintát szoktunk ledörgölni vele.

Vagy három emberöltővel ezelőtt még minden természetben élő ember, aki csomókat kötött, bogozó szerszámot is tartott a keze ügyében. A nagy vasipari forradalom előtt ez többnyire csontból, őz-, vagy szarvasagancsból készült, s övre, tarisznyára függesztve hordták maguknál.

A szarufésű készítés még nem is oly rég élő kisipari szakma volt. Én a fasorban sem vagyok a témában. Csak afféle "csináld magad" pásztori fésűk készítésére vállalkozhatom.